GÖRÖG KATONA

A hoplita vagy pontosabban hoplitész ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona volt. Fegyverzetének neve hoplon volt, erről kapta a nevét. Az ókori görög polisz legfontosabb haderőneme volt (a dombos görög vidék alkalmatlan volt harcikocsik, vagy nagyobb lovascsapatok műveleteire).
A hoplita phalanx gyorsabban mozgó könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és változó nagyságú, de általában nem meghatározó jelentőségű lovassággal egészült ki, amely általában arra szolgált, hogy távol tartsa az ellenfél gyors mozgású, dárdahajításra, nyilazásra vagy parittyázásra alkalmas csapatait, illetve a felderítésben és az üldözésben játszott szerepet.…

A hopliták fegyverzete

• A hopliták támadófegyverzete egy 2–3 m-es (dorü)
• makedón korra akár 6–7 m hosszú lándzsa (szarisza)
• a rövidebb, másfél méteres hajítódárda (akontion)
• egy rövid, 60 centiméteres, kétélű, egyenes kard (xiphosz)

A hosszú lándzsa nyele többnyire kőrisfából készült, hegye pedig bronzból vagy vasból, a másik végére pedig egy bronz lándzsavéget szereltek, hogy menet közben kiegyensúlyozza a lándzsát.A védőfegyverzet legfontosabb része a nagy, majdnem 1 méter átmérőjű kerek pajzs, a aszpisz volt, aminek a kerete fából készült és bőrrel borították be, amit kívülről bronzlemezekkel erősítettek meg.A pajzsot a hoplita a bal kezében fogta, pontosabban bal kezét átdugta a pajzs belső részén levő bronz karpánton (porpax) és a pajzs belső peremén levő fogantyút (antilabé) markolta meg.A hoplita fején az arcot is takaró elterjedtebb korinthoszi típusú, vagy a kevésbé zárt illír típusú sisakot viselt.

A mellét mellvért (thórax) védte, ami készülhetett bronzból, de szövetre erősített bronzlemezkékből is. A lábán lábvértet (knémidesz) viselt, ami térdtől bokáig védte a lábszárát elölről.

A HOPLITÁK HARCMODORA

• A hopliták zárt alakzatban, phalanxban harcoltak
• Így próbálták fizikai nyomással és döfködéssel felbomlasztani a szembenálló phalanx zártságát.
• Hosszú harctéri mozgásra nem voltak alkalmasak.

Zárt soraik ellen a könnyűgyalogság vagy a lovasság nem sokat èrt. Így próbálták fizikai nyomással és döfködéssel felbomlasztani a szembenálló phalanx zártságát.de ha felbomlottak a soraik és menekülni kezdtek, akkor a könnyűgyalogság könnyen végzett velük egyenként. A pajzsot ilyenkor ha el is dobták, a nehéz vértezettől nem tudtak megszabadulni.A pajzs elhajítása sokszor a gyávaság jele volt, ezért a spártai nők úgy buzdították hadba induló férjüket, fiúkat hogy hozzák haza a pajzsukat, vagy azon hozzák őket haza (holtan).

A hopliták kiállítása

• A hoplitáknak a fegyverzetüket maguknak kellett megvásárolniuk
• A szegényebbek könnyűfegyverzetűek és evezősök lehettek.
• A gazdagabbak a lótartást is megengedhették maguknak.
• A legegyszerűbb nehézfegyverzet i. e. 510 körül kb. 30 drakhmába, azaz 1–2 ökör árába került.

Árulkodó például Athénban, hogy a legvagyonosabb osztály, az ötszázmérősök (az évi gabonatermés mennyisége) után a második osztály a 300 mérő feletti hippeiszeké, azaz „lovagoké” volt, és ők engedhették meg maguknak, hogy lovasként szolgáljanak, legalábbisSzolón idején. A következő réteg a 2–300 mérő közöttieké, ők a zeugitészek, akikből a nehézfegyverzetű katonák, azaz hoplitészek lettek.

A görög phalanx

• A görög ütközetekben mindig viszonylag kis számú seregek álltak fel egymással szemben.
• A phalanx-harcos fegyverzete mindig döfőlándzsa volt.
• Védelmét a nagyméretű pajzs és a pajzs által nem védhető testfelületeken páncél (mellvért, lábszárvért), sisak látta el.
• A phalanx-harcos bal kezében fogta a pajzsot, jobbjában a fegyvert.

Döfőlándzsa:A lándzsa 2,1-2,7 méter hosszú, egykezes eszköz, nagyméretű, levélformájú heggyel.Másik végén kisebb hegy volt, amit a földbe lehetett szúrni, így a rohamozó ellenség (főleg lovasság, de néha gyalogság is) saját magát nyársalta fel a kiékelt lándzsákon.

Védelem:A phalanx-harcos bal kezében fogta a pajzsot, jobbjában a fegyvert. Ezért testének bal oldala jobban védett volt, míg jobb oldalát a jobb oldali társa pajzsa védte, a jobbról érkező támadások ellen kevésbé volt védett. Ezt az ellenség ki is használta. Amikor két phalanx harcolt, a katonák valamelyik irányba, általában jobbra tértek ki, mivel az első sorokban álló katonák ösztönösen a másik pajzsa mögé akartak bújni a lándzsák elöl. Ilyenkor a phalanxot az összeomlás veszélye fenyegette.Az elesett, vagy megfutamodó harcos bal szomszédja védtelen maradt mindaddig, amíg a következő csatasorból egy harcos előre nem lépett. Ezért a megfutamodást a görög hadseregekben mindennél szigorúbban büntették, mivel nemcsak magát mentette, de egy társát is veszélybe sodorta a gyávaság.